Eladástechnika a magánéletben

Amikor elvégeztem életem első eladástechnikai tréningjét, rögtön éreztem, mekkora ”fegyvert” kaptam a kezembe. Elkezdtem tudatosan koncentrálni kommunikációmra és a szavak „mágikus erejére”, és észrevettem, hogy kis od

afigyeléssel mennyit javíthatok beszélgetéseim minőségén és ami a legfontosabb, hatékonyságán. Céljaimat könnyebben értem el, csupán rövid időre volt szükségem, hogy a kulcsmondatokat jókor és jól megfogalmazva mondhassam el.
Remélem az alábbi példákból kitűnik, hogy akár üzletről, akár magánéletről van szó, milyen fontos felkészültnek és tudatosnak lenni.

1. A nemmel kezdett mondatok külön világot élnek. Nehéz leszokni róluk, viszont azt mindenki elismeri, hogy hatékonyság szempontjából nem szerencsés használni őket.
– Nem jönnél el velem vásárolni?
– Nem csinálnád meg még ma a vízcsapot?

Ráadásul még átfogalmazni is könnyű őket pozitív kicsengésű kérdésekké. Tegyünk így!
– Eljönnél velem….. ?
– Megcsinálnád … ?

Még ez a forma is tovább erősíthető, hiszen mindkét példamondat feltételes módban maradt, amiről a legtöbb eladástechnikai iskola elítélően szól. Ha gyengeségnek, alárendeltségnek még a látszatát is kerülni akarjuk, fogalmazzuk át ezt is:
– El tudsz jönni velem … ?
– Meg tudod csinálni még ma … ?

&

2. Nagymamámnak valószínűleg senki nem tartott kommunikációs tréninget, viszont mégis kiváló, ösztönös értékesítő. Egy családi összejövetelen a következőt kérdezte:
– Ugye meglátogatsz a jövő héten, kisunokám?

Elmosolyodtam és természetesen igent mondtam, miközben arra gondoltam, hogy mondhatta volna ezt a mondatot másképp is, gyengébben:
– Meglátogatsz a jövő héten, kisunokám?

Vagy sokkal gyengébben:
– Mikor látogatsz már meg, kisunokám?

Az „ugye” szócska használata nagyban erősíti a kérdésre adott válasz eredményességét és a „jövő hét”-tel mint felajánlott választással szinte biztos a siker.

&

3. Az előbbi példához kicsit hasonlít a vasárnapi ebéd előtt elhangzó kérdés is:
– Mit szólnál a rakott krumplihoz ebédre?

Az én fülemnek ez gyenge hatásfokú változat, ha netán nekem kéne főzni, biztos így kérdezném:
– Jó lesz a rakott krumpli ebédre? vagy
– Ugye jó lesz a … ?

A lényeg valahol ott rejlik, hogy a kérdező úgy szeretné a válaszoló beleegyezését, hogy a lehető legkevesebb szembenállással, vitával és rossz érzéssel záruljon a párbeszéd.

4. Ebben a szellemben természetesen ügyelek arra, hogy minél kevesebb ütközési felületet hagyjak és próbálom a partnerem gondolkozását is irányítani. Gyenge kérdés:
– Sajnos elfogyott a kenyerünk, de van kiflink és zsemlénk. Jó lesz?

Ebben a példában több javítási lehetőség is rejlik. A „sajnos” szóval saját realitásunkat erőltetjük rá a partnerünkre, holott nem is biztos, hogy ő ezt a helyzetet ugyanúgy értékeli. A „de” szócska így még inkább a mentegetőzést erősíti és azt a kínálatot, amit egyébként fel tudunk ajánlani, valójában csak pótmegoldásnak tünteti fel. A „jó lesz?” innentől számomra egyenlő a bocsánatkéréssel és a „Kérlek, ne haragudj, fogadd el, többet nem fordul elő!” jön át üzenetként.
Ha lazán csak ennyit kérdezünk a reggeli előkészítésénél:
– Mit ennél szívesebben, kiflit vagy zsemlét?

A vendég ugyanazt az információt megkapja, amit közölni kívánunk, továbbá nem az lesz a kérdés számára, hogy kell-e vagy nem, hanem azon kezd el gondolkozni, hogy melyiket válassza.

&

Az előbbi kis trükkök nem nagy felfedezések, de mégsem olyan egyszerű odafigyelni rájuk és alkalmazni őket minden helyzetben. Ez nehezíti az eladást is, de sok gyakorlással már ösztönösen a jó utat fogjuk választani. Ezekre a kis apróságokra odafigyelve azt vehetjük észre, hogy a dolgok kezdenek úgy történni, ahogy mi szeretnénk. Ha ezt a fajta tudatosságot valaki át tudja vinni a tárgyalásaira is, garantálom, hogy hónap végén a pénztárcája érezni fogja.

& gratis casino spel

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólás beküldése

*