Proaktivitás

Milyen a jó munkatárs? Passzív, aktív vagy proaktív?

Tudom jól, hogy a címben feltett kérdés megválaszolásával külön tudomány foglalkozik és végzettségemet tekintve sem vagyok kiválasztási szakembe

r, mégis egy-két ötletet és saját tapasztalatot megosztanék a kedves olvasóval.
Új kollégákkal történő felvételi interjúk alatt mindig megpróbáltam eldönteni, vajon passzív, aktív vagy proaktív lehet munkájában a jelölt.

Mit is értek ez alatt?
A példa kedvéért távolodjunk el egy kicsit a biztosítási szakmától és vegyük mondjuk egy család iskoláztatásának esetét 50 évvel ezelőttről indulva.
Amikor édesanyám 6 éves volt, iskolába kellett mennie. Vajon melyik iskolát választották szülei? A lakóhely szerinti illetékes iskolába iratták. Mit tett az iskola annak érdekében, hogy hozzá jöjjenek a gyerekek. Tulajdonképpen azon kívül, hogy elfogadta (passzívan) a jelentkezést, semmit. Mondhatjuk, hogy ilyen volt a kínálat, a piac és nem is volt igazi versenyhelyzet.
Amikor 30 évvel ezelőtt jómagam 6 éves lettem, szintén iskolába irattak. Iskolába iratás előtt már a kerület több iskolája felajánlotta, hogy nyílt napra be lehet jönni a szülőknek, sőt egy tájékoztató értekezletet is tartanak az érdeklődőknek. Az az intézmény, ahol aktívan tettek az osztályok feltöltéséért, előnybe került és saját működését sikerült fenntartania.
Ebben az évben gyermekeim óvodájában egy hónap alatt három általános iskola igazgatója tartott prezentációt. Mindegyik azt szeretné, ha a szülő az ő iskolájába vinné a gyerekét. Az óvodáscsoportot látogatásra hívták a leendő osztálytermekbe, ahol a gyerekek a tanítónénit, sőt leendő saját padjukat is megismerhették. Hiába, a mai világban aki nem proaktívan végzi munkáját, az hátrányba kerül.
Az előbbi példát szándékosan nem értékesítési területről, nyilvánvaló versenyszférából hoztam, viszont a háromféle magatartás nagyon szépen megmutatkozik bennük is.

Lássuk most az életbiztosítást értékesítők munkájában hogyan ismerhetjük fel a három minőséget:

& Passzív

Aktív

Proaktív

Ha első interjúra jön a jelölt: Nem hoz semmit, hiszen csak az időpontot beszéltük meg, majd második alkalomra hozza az önéletrajzot, fényképet. Lehet, hogy késik. Magától hoz önéletrajzot, fényképet. Pontos. Ugyanolyan, mint az aktív, viszont az internetről vagy más forrásból már felkészül a cégből. Legalább nagy vonalakban tájékozott a munkát illetően.

&

Második interjún: Kapott feladatot időhiány vagy más kifogás miatt hiányosan oldotta meg. Kapott feladatot maximálisan megoldja. A kapott feladatot maximálisan megoldja és a feladat megoldása közben előjövő új ismereteknek is utánanéz, hogy értse is, amit megtanult.
Együtt dolgozásnál: Munkáját gyakran ellenőrizni kell, amíg tudja, beosztja feladatát hosszú időre, hogy legyen mit csinálnia.

A minimumszint teljesítésére törekszik. Feladatát úgy adja le, hogy főnöke ne mondhassa, hogy nem csinálta meg, mégis az gyakran használhatatlan.

Szorgalmasan megcsinálja a kért feladatot. Nagy energiával dolgozik, célja mindig a 100%-os elvárásnak megfelelni. Ami munkát kap, azt biztos, hogy gondosan elvégzi. Az aktív jellemzőin túl a proaktív próbálja a feladatot a munkát adó fejével is átgondolni. Ha ez szerinte egyéb munkák elvégzését is jelenti, akkor magától kibővíti a feladatot. Ezért gyakran 100% feletti eredménnyel dolgozik.

Munkájának egyéb eredményei is származnak, amit majd esetleg a jövőbeni munkáknál tud kamatoztatni.

A proaktív felelősséget érez a megkapott munkáért, az aktív a teljesítést és a megfelelést tartja szem előtt. A passzív a minimumot nyújtja, túlélésre játszik.

Árulkodó jelek kollégáinkon (magunkon):

Passzív

Aktív

Proaktív

„Nincs címanyagom” „Főnök, problémám van a címanyaggal, jó lenne megoldani, mit tegyek?” „Főnök, gondolkodtam ezen a címanyag kérdésen és van 2-3 ötletem, amit kipróbálnék.”
„Már megint oktatásra kell menni? Minek?” „Már megint oktatásra kell menni? Ha a főnök mondja, biztos így a helyes.” „Már megint oktatásra kell menni? De jó, legalább egy jó ötletet mindig hallok.”
„Nem tehetek róla, hogy elmaradtak a tárgyalásaim.” „Tele vagyok tárgyalással, még sincs eredmény.”

„Napi 60 telefonból sem tudtam egyeztetni.”

„Olyan nincs, hogy az elvártnál kevesebbet tárgyalok. A saját tárgyalásszámom amúgy is 50%-kal magasabb, így ha el is marad egy-kettő, még így is több van, mint amit céges szinten elvárnak.”
„Nem motivál az incentív, hiszen úgysem tudom teljesíteni. Ide úgyis mindig ugyanazok mennek, én pedig amúgy is saját céljaimért dolgozom.” „Elmaradtak a tárgyalásaim, ezért bejöttem és egyeztettem még 4-et”.

„Az incentív útra hajtok, hogy bekerülhessek a legjobbak közé.”

„Motivál az incentív is, de igazából a saját tervem ennél jóval magasabb. Ha ez teljesül, az incentív magától jön hozzá.”
Alkalmazottként látja magát, aki szemben áll a főnökkel. Érdekeik ezért ellentétesek. Inkább alkalmazottként látja magát, akinek a főnök előtt meg kell felelnie. Kevés önálló kezdeményezése van, de kapott munkáját fontosnak tartja. Munkáját, saját és főnöke vállalkozását egyaránt szem előtt tartja, mindkettő érdekében, saját felelősséggel, élvezettel dolgozik.

&

Kedves Üzletkötők, Ti milyenek vagytok, hogy végzitek munkátokat?

Szóljatok hozzá a témához az interneten a www.magabiztos.hu oldalon. online casinos in canada

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólás beküldése

*