Megerősítéselmélet

Skinner állatkísérletei és embereken történt megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy a magatartás környezeti hatások következménye. Minthogy e behaviorista megközelítés nem foglalkozo

tt a cselekvés indítékával, a megerősítéselmélet néhányak szerint nem is tekinthető klasszikus értelemben vett motivációelméletnek. Inkább tanulási elméletnek lehetne nevezni.

A megerősítéselmélet a 20. század első felének kondicionálással kapcsolatos felfedezésein alapul. Pavlov kezdett el az emberi és állati viselkedés objektív vizsgálatával és manipulálásával foglalkozni. A későbbiekben Skinner kifejlesztette az operáns kondicionálás néven ismertté vált eljárást, melyben a véletlenszerű választ vette alapul a komplex viselkedések betanításához. Kísérletében egy éhes állatot (például galambot) helyezett egy dobozba, melynek belseje teljesen csupasz, kivéve egy kiálló pedált, mely alatt egy etetőtál van. A pedál felett egy kis fény kapcsolható be a kísérletvezető által. Egyedül hagyva a dobozban, a galamb körbejár, kémlel. Esetleg megnézi a pedált és megnyomja. A pedálnyomás gyakoriságának alapszintje a kezdeti pedálnyomási gyakoriság. Miután megállapította az alapszintet, a kísérletvezető bekapcsolta a dobozon kívül elhelyezett ételadagolót. Ettől kezdve ahányszor csak a galamb megnyomta a pedált, egy kis ételgalacsin hullt a tálba. A galamb megette az ételt, majd hamarosan ismét megnyomta a pedált; az étel megerősítette a pedálnyomást, és a nyomkodás gyakorisága drámaian megnőtt.

Skinner állatkísérletei és embereken történt megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy a magatartás környezetei hatások következménye. Minthogy e behaviorista megközelítés nem foglalkozott a cselekvés indítékával, a megerősítéselmélet néhányak szerint nem is tekinthető klasszikus értelemben vett motivációelméletnek. Inkább tanulási elméletnek lehetne nevezni. Mégis megkerülhetetlen, hogy a motivációelméletek kapcsán tárgyaljuk, minthogy igen hatékony eszköz a magatartás szabályozásának elemzéséhez.

Az elmélet abból a tételből indul ki, hogy a cselekvések következményei befolyásolják azok jövőbeli előfordulásának valószínűségét, tehát a viselkedést visszajelentések szabályozzák. Ezek a visszajelentések a viselkedést követő következmények, amelyek növelik (vagy csökkentik) a hasonló válaszok valószínűségét a következő hasonló szituációkban. Az egyén számára pozitív következmény növeli, a negatív pedig csökkenti ezt a valószínűséget. A következmények hatásának megfelelően négy viselkedést befolyásoló stratégia definiálható: a pozitív megerősítés, a negatív megerősítés, a megszüntetés és a büntetés.

1. Pozitív megerősítésről akkor beszélünk, amikor a cselekvéshez pozitív következményeket kapcsolunk (pl.: pénz, dicséret), s ettől azt várjuk, hogy hasonló helyzetben nagyobb valószínűséggel fogja ezt a viselkedést megismételni, mint bármely másikat. Annak ellenére, hogy a pozitív megerősítés alapgondolata világos és egyértelmű, mégis előfordul, hogy tévesen alkalmazzák. Két tipikus hibát lehet elkövetni:

  • A következmény csak látszólag függ a magatartástól, valójában nem. Ez olyan munkahelyen fordulhat elő, ahol a jutalom automatikussá, szokásszerűvé válik. Jóllehet a jutalmat (megerősítő eszköz) akkor szokták adni, amikor a kívánt magatartás bekövetkezik (például az elvártnál nagyobb erőfeszítést tesznek a kollégák, sikeresen befejeznek egy terven felüli projektet), ha a jutalomosztás szokássá válik, lényegében fordított hatást ér el: nincs olyan összefüggés, hogy az valami többlet-erőfeszítést követel, ugyanakkor a jutalom elmaradása nagy felzúdulást kelthet („az nekünk jár”).
  • A megerősítés a kívánt magatartást csak jóval később követi. Ilyenkor ugyan a következmény a magatartás függvénye, de olyan nagy az időbeli különbség, hogy az ok (a kívánt magatartás) és az okozat (következmény) gondolatban már nem kapcsolódik össze. Ezért javasolt a pozitív megerősítést minél hamarabb, lehetőség szerint rögtön a megerősítendő magatartás észlelésénél alkalmazni.

2. Negatív megerősítés esetén valamely magatartás gyakoriságának növelését attól várjuk, hogy feloldunk valami olyan nem kívánatos következményt, amit munkatársunk szeretne elkerülni. Ez szintén növelni fogja az adott cselekvés ismétlődésének valószínűségét. Ha például a főnök állandóan sakkban tartja beosztottját, mert lusta, munkáját alacsony intenzitással végzi, s az alkalmazott, pusztán azért, hogy elkerülje a zaklatást többet és rendszeresebben dolgozik, negatív megerősítésről beszélhetünk. A főnök megszüntet egy olyan következményt (zaklatás), ami a beosztott számára nem kívánatos, ezzel megerősít egy olyan magatartást (aktívabb munkavégzés), amelyet szeretne elérni. A negatív megerősítésnek vannak hátrányos következményei is: állandó feszültséggel járhat együtt, és nem is mindig segíti azoknak a magatartásformáknak a kialakulását, amelyeket a vezető jónak talál.

3. A büntetésen alapuló megerősítéséről akkor beszélünk, ha a következmény megszüntet olyan magatartásokat, amelyek azt maguk után vonták, vagy legalábbis csökkenti e viselkedés gyakoriságát. A következmény alapvetően kétféle formában jelenhet meg:

  • érhetik negatív következmények az illetőt (elbocsátás, fegyelmi), vagy
  • elmaradhatnak az egyén számára fontos pozitív következmények (prémiummegvonás, előléptetés-késleltetés).

A büntetések alkalmazását amennyire csak lehet, érdemes elkerülni. Hatásuk kiszámíthatatlanabb, mint a jutalmaké, és rövidebb ideig is tart. A legsúlyosabb következmény azonban az, hogy ellenőrizhetetlen érzelmi reakciókat válthatnak ki, negatív attitűdöt alakíthat ki a vezető, de olykor az egész tevékenység irányába is, így hatásuk akár visszájára is fordulhat. A büntetés a félelem és a bizalmatlanság légkörét táplálja, ami problémák rejtegetésére vezet.

4. A megszüntetés egy további lehetőség a viselkedés befolyásolására: lényegében a pozitív megerősítés fordítottja, nem-megerősítésnek is nevezhetnénk. Már korábban kialakult viselkedésformák módosítására alkalmas: lényege az, hogy megvonjuk azokat a következményeket, amelyek hatására a cselekvés rendszeresen ismétlődött. Ha például egy üdítőital kereskedő korábban azért kapott jutalmat, mert a szűkös készletekből a prferált vevőket szolgálta ki, s amikor ez a jutalom a piaci verseny kialakulásával elmaradt, lassan hozzászokik, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkit kiszolgáljon. A megvont következmény lehet pozitív és negatív is, ám a megszüntetés alkalmazási lehetősége szervezeti környezetben erősen korlátozott.

A tanult viselkedések tartóssága, és változásokkal szembeni ellenállása nagymértékben függ attól, hogy a megerősítés milyen gyakoriságú. Folyamatos megerősítés esetén a tanulási folyamat gyorsabb, és egyben mélyebben is rögzíti a viselkedésformát. A már megszilárdult viselkedési sajátosságok megváltoztatására a behelyettesítő viselkedések megerősítése lehet alkalmas. Minden apró viselkedési megnyilvánulást, amely az általunk kívánatosnak tartott irányba mutat, pozitív módon meg kell erősíteni. ezt egészen addig kell folytatni, amíg az új viselkedési szabályosság ki nem alakul, és meg nem szilárdul.

Napjaink vezetői gyakorlata egyértelműen a pozitív megerősítés irányába mozog. Például egy fiatal üzletkötő megrovást kap, mert „nem bánik jól egy vevővel”. Ennyi közlésből nem csak azt nem tudja, hogy mit tett rosszul vagy hogyan viselkedhetne helyesen, hanem még annak a veszélye is fennáll, hogy „megtanulja” elküldeni a vevőt, nehogy a hiba megismétlődjön. Skinner megfogalmazásában nem a vevővel való bánásmód, hanem maga a vevő válik szemében a büntetés forrásává. Mennyivel más ezzel szemben, ha a főnök egy magát meg nem nevezni kívánó vevő nevében gratulál alkalmazottjának, mondván, hogy az illető a vállalat legjobb hagyományainak a szellemében járt el, amikor Torday úr apró reklamációjára reagált. Skinner szerint ezután az alkalmazott valósággal vadászni fog a Torday urakra, csak hogy jól bánhasson velük. Megtanulta ugyanis, hogy egy specifikus viselkedési mintáért megdicsérik, ugyanakkor saját önbecsülését is megerősítette.

A megerősítéselmélet empirikus tesztelése azt mutatta, hogy a szervezetek világában a szituációk bonyolultsága nehezen teszi lehetővé a konkrét viselkedésformák és azok következményeinek egyértelmű összekapcsolását. A teljesítmények mérése önmagában is rengeteg probléma forrása, holott a megerősítést éppen ezekre kellene alapozni.

Az 1990-es évek kutatásai pedig végképp elvetették azt a feltevést, hogy az emberi cselekvés megérthető lenne a tudatra való hivatkozás nélkül és pusztán alapvető biológiai késztetések irányítanák a viselkedést. A megerősítések (viselkedési következmények) csak akkor befolyásolják az őket követő viselkedéseket, ha az egyén

  1. megelőlegezi, hogy a jövőbeli cselekvéseket megerősítés fogja követni;
  2. vágyik a megerősítőre, az értéket képvisel számára;
  3. megérti, hogy milyen cselekvéssel érhető el a megerősítés;
  4. és hiszi, hogy képes arra a cselekvésre.
Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólás beküldése

*